Via Minsk

2008.12.11., csütörtök
Útvonal: Vitebszk
Távolság: 0km

Vitebszk fő látnivalói közé leginkább Chagall, és néhány helyi orosz és belarusz festő képei tartoznak, így ezeket saját fényképeimen nehezen tudnám bemutatni. Mindenesetre aki Belaruszban jár, és kicsit is érdekli a festészet, annak mindenképp el kell ide látogatnia. 
A képtáran kívül is tartogat látnivalókat a város, Breszthez hasonlóan itt is bőven el tudtunk volna tölteni még egy napot. A belváros egyik fele a más ismert széles sugárutas, parkos megoldás, a másik viszont a folyópart felett egy kis dombon fekszik, régi épületekkel, kávézókkal éttermekkel - csak a másiknál jóval kisebb, viszonylag hamar be lehet járni.  

Lehet hogy csak azért, mert este érkeztünk oda, de kicsit más hangulata volt mint a többi városnak. Mondanám hogy keletiesebb, oroszosabb, hiszen Szmolenszk is alig 150km-re fekszik, de nem tudnék rá konkrét példát mondani hogy miben más. Esetleg annyiban, hogy messze itt láttam a legtöbb Moszkvicsot, illetve rendőrt is. Ez utóbbi érzete abból adódhatott, hogy mint később rájöttünk, az utcánkban lévő szállodai őrzött parkoló bejárata egybeesett a rendőrörsével is, így már érthető miért szaladgáltak 10 percenként fel-alá rendőrautók az amúgy nyugodt és nem túl nagy forgalmú utcában. De ettől függetlenül az utcán is többet lehetett látni, és a főtéren és környékén is egyfolytában igazoltattak, este megérkezésünkkor és másnap is láttuk őket gyalogosan. 

Visszatérve a látnivalókhoz, először a helyi képtárat vettük szemügyre. A bejáratnál maga Marx is ügyel, hogy csak ideológiailag helyénvaló dolgok kerüljenek bemutatásra (utoljára Londonban láttam mellszobrát, érdekes módon Belaruszban sem találtunk többet  - csak Lenin volt minden mennyiségben). 

Jelenleg épp négy kiállítás volt az épületben, két kortárs festő képei, illetve két külön rész orosz és belarusz festőknek. Előbbiben volt pár szép Vitebszkes kép, de az utóbbi érdekesebb volt, a XVIII-XIX századi alkotások között jópár színvonalas darabot láttunk. Jegyet mindegyikre külön kellett váltani, ami újabb erőpróba volt a pénztárnál, de szerencsére a jegyárus néni nagyon kedves volt, és folyamatosan mutogatta hogy akkor merre is menjünk mindig tovább.

A nem képekhez kapcsolódó látnivalók között meg kell említeni a folyóparton egy újjáépített régi kő- és egy gyönyörű fatemplomot egymás közvetlen szomszédságában. Mint általában az ortodox templomokban tapasztaltuk, itt is nagy élet volt napközben. A kegytárgyárusító boltok és az ikonokat tisztítgató nénik mellett mindig van látni benn a szentek képeihez imádkozó embereket. 

Innen átkeltünk a belváros modernebbik részébe, ahol nyáron jókat lehet sétálgatni, de a fő látnivalót leginkább csak a kissé távolabb fekvő Chagall-ház jelenti. A festő szülőházát alakították át nagyon igényesen múzeummá, régi fényképekkel, korhű berendezéssel. Még a ház előtti járdát is kockakövessé alakították, régi lámpaoszlopokkal, felüdítő az amúgy kissé szürke negyedben ahol fekszik.

A festőnek két szobra is található a városban, az egyik a múzeum udvarán, a másik pedig egy sarokkal lejjebb. Az előbbin ami ugye még Vitebszkben ábrázolja a fiatalon, az utóbbi viszont Párizsban, öregen, és kissé meggyötörten (persze nem kell mindjárt arra asszociálni hogy mennyivel jobb lett volna neki ha a Szovjetunióban marad:).

A sok sétálástól fáradtan innen visszamentünk kicsit pihenni és enni a szállodába, majd meglátogattuk a helyi Univermagot és a szomszédságában lévő rendkívül bőséges választékkal bíró könyvesboltot. A látogatás óriási vásárlási fiesztába fordult főleg a részemről, a hazatéréskor írott poszt képein látható dolgok jó részét itt szereztem be (4 könyv Minszkről, 1 Belaruszról és 1 atlasz, 2 sál, gitárpengető, stb.). A rengeteg cucc újabb szállodás fordulót kívánt, de a Chagall-múzeumra még így is muszáj volt időt szakítani. Bár az útikönyv szerint több száz képét tárolják itt, kiállítva csak néhány tucat volt most (illetve egy kiállítás modern - talán lett - alkotóktól) - lehet épp turnén vannak valahol, mindenesetre a jegyár is csak töredéke (~90Ft) volt annak amit az útikönyvek írtak. 

Az estét még egy hamisítatlan helyi közértes látogatással zártuk, hogy teljes legyen a vásárlási élmény - mindenkinek ajánlom majd a képeket, kezdve a pultok sorától (mindenhol külön kell fizetni) a helyi 100 Ft alatti cigaretták bőséges választékáig. Igazából kínálatból nincs hiány semmilyen terméknél, hiánygazdaság nyomokban sem tapasztalható. Pedig a ritkán előforduló egy-két szupermarket-szerű (egy itthoni átlagos Kaisers/CBA/Lidl/stb. kb. negyede, Tesco, Auchan ilyesmit felejtsétek el) közérthez képest itt végképp csak hazai termékeket lehet kapni.

Másnapra nem terveztem semmilyen különleges programot. Amolyan tartalék nap volt ez eredetileg is, amit majd helyben, időjárástól, kedvünktől függően szabadon tudtunk alakítani, nem várt konkrét kihagyhatatlan látnivaló mint eddig.

A 7. nap teljes galériája: