HTML

2008.12.19. 23:51 4/7

4. nap - Újra úton (Pinszk, Minszk)

2008.12.08., hétfő
Útvonal: Breszt - Kovrin - Pinszk - Szlutck - Minszk
Távolság: ~500km

Igazából ha az útbaeső látnivalókat tekintjük, akár egyből is mehettünk volna Minszkbe. De úgy gondoltam, nem árt egy kis vidéki kitérő, mint egyből a fővárosba robogni az autópályán. Még bőven sötétben indultunk útnak, és rögtön egy kisebb kalandot szerveztem első programnak - ugyanis a nagy táv miatt mindenképp Bresztben akartam még tankolni, mivel majdnem minden forrásból azt hallottam, hogy kevés a benzinkút a nagyvárosokon kívül. Hogy azóta változott-e, vagy csak nyugati szemmel tűnik kevésnek nem tudom, mindenesetre most már az országutak mentén bőséges az ellátottság.

 

Szóval nekiálltunk a sötétben kutat keresni, elsőnek a kivezetőn a táblákat követve találtunk egyet. Sok köszönet nem volt benne, ugyan a táblán ki volt írva mindenféle benzin, de a kútfejeken semmi iránymutatás sem volt rá, hogy mégis mit tankol az ember (mivel elvileg még ólmozottat is árulnak), és az egész amúgy sem volt túl bizalomgerjesztő. Ezért inkább továbbálltunk, amikor lefordultunk a főútról láttunk egy szimpatikusabbat. Behajtunk, odaállok egy 95-ös álláshoz (a legtöbb helyen egy állásnál csak egyféle üzemanyagot lehet tankolni, egyedül egy minszki kútnál meg egy autópályás kút volt kivétel), azthittem már minden rendben van, hát persze hogy csak nem adott benzint a pisztoly. Nézek bambán, mindenki simán tankolgat körülöttem. Aztán valahogy bekattant, pedig egyik útikönyv sem említette, hogy biztos előre kell tankolni. És tényleg, minden kúton van egy kis 'kassza' feliratú ablak, és oda kell menni bediktálni hányas kútra, hány litert kér az ember (ha több pisztoly van akkor ugye azt is hogy milyen üzemanyagot), azt beállítják neki és már mehet is tankolni. Se shop se pénztárak se semmi, rendes "európai" kútnál egyedül az autópályán tankoltunk később (még pénzváltó(!) is volt benn), de a fizetés itt is ugyanúgy ment. Persze adódik a kérdés, hogy hogy lője be az ember látatlanban, hogy mennyit kell tankolnia, hiszen többet biztos nem akar, de viszont tele sem fog tudni tankolni soha. Hát ezt az út alatt nem is próbáltam megfejteni, de csodálkoznék ha nem lenne valami varázsszó a pénztárnál, amivel korlátlanul megnyitják a benzincsapot, pl letét, vagy ott hagy ez ember valami papírt? 
A szolgáltatók közül nagyrészt az állami cég dominál természetesen (valami zöld színű, mint minden állami cég, a nevére nem emlékszem), de van egy-két Lukoil meg valami más márka is. Ja és még valami, nem tudom mi a hivatalos, de az összes kúton direkt figyeltem a 95-öst, és mindenhol egy árban volt (ez amúgy nagyjából minden dologra igaz volt Breszttől Vityebszkig, nem csak a benzinre...). 

A tankolás után nekivágtunk a vidéknek, az első szakasz Kovrinig a moszkvai autópályán vezetett. Először kicsit ijesztő volt, hogy milyen autópálya az, ahol megáll a busz és zebrák vannak, de aztán leesett, hogy csak a kivezető nagyon hosszú az agglomerációban, és az igazi sztráda csak később következett. Azon már elvileg 120-al lehet menni, de azért senki ne számítson egy európai normára. Az útminőség teljesen elfogadható, de nincs elválasztó szalagkorlát, és a lehajtók is ugyanolyanok mint az országúton, de a viszonylag kellemes forgalommal és lapos tájjal ötvözve nagyon jól lehet rajta haladni.

Úgy 80km után lefordultunk Pinszk irányába az országútra. Az autópályához hasonlóan itt is egyenletes tempóval lehetett haladni, a már említett leállósávoknak és annak köszönhetően, hogy a főbb utak a legtöbb települést elkerülik - a lapos vidékből következően ezt nem túl nehéz megvalósítani. 
Íme egy jellemző tájkép, szokatlanul nagy forgalommal:

És egy hangulatos szív alakú országúti megállóhely:

Késő délelőttre érkeztünk Pinszkbe. Nem is tudom már melyik útikönyv a mint "Museum-town" jellemezte, én viszont már indulás előtt azt írtam, hogy egy megállónál többet nem ér meg, a tippem nagyjából be is jött. Na nem mintha bármi rossz lenne benne, csak a fenti állítás túlzó kissé, van egy hangulatos belvárosa, egy múzeum meg pár templom, az ugyanilyen méretű Polatsk az ország másik felében azért jóval több látványossággal szolgál. 
Ha már látnivalók, ne kövezzetek meg, de mivel a főtéren parkoltunk, első utunk a Lenin-szoborhoz vezetett. Ez lényegesen különbözik a Bresztitől, egyrészt nagyobb, de kevésbé kimunkált, és nem mutat valamit, hanem épp igyekszik meg valahová Lenin. Hogy épp a világforradalom győzelmét jelentő útra lép-e rá éppen, vagy pl. esetleg a pokolba tart, azt politikai beállítottságától függően mindenki döntse el maga! (Háttérben a Jezsuita Kollégium épülete).

A programok között szerepelt még egy leírhatatlanul hosszú nevű templom, amit elsőre zárva találtunk, de a szerencse pár perc várakozás után ismét a segítségünkre sietett egy apáca képében, aki beengedett minket, sőt még angol nyelvű füzetet is tudtunk venni tőle. A belvárosban tettünk még egy jó nagy sétát, de a hétfő délelőtti időpontra tekintettel nem volt túl nagy élet. A többi képet majd megtaláljátok a gallériában, inkább egy faházas képet emelnék ki. Ezek már 4 éve Litvániában is nagyon megragadtak, de ott csak mutatóban látni őket, itt viszont a városkép szerves részei, Breszt belvárosában ugyanúgy lehetett látni, a kisebb falvakban pedig általában többségben is vannak: 

Pinszkből végül egy mellékúton indultunk tovább, csak később keveredtünk vissza a főútra. Bár még nem volt túl késő, de a 100km-es kitérő, és a korai sötétedés miatt a turaui látogatást lefújtam. A nemzeti parkba úgysem tudtunk volna bemenni, anélkül meg az azt bemutató múzeumnak sem lett volna sok értelme, így inkább egyenes mentünk tovább Minszk felé.
Az útvonal elvileg a Pripiaty-mocsarak mellett vezetett, ebből az országról sokat nem lehetett látni, de azért egy mocsár-szerű táját megpróbáltam megörökíteni a mihez tartás végett:

A forgalom csak a város előtt kb 50-60km-el élénkült csak meg, előtte ilyen egyenes és belátható szakaszokon, ilyen nyugodtan lehet videózni, akár hosszú percekig is, anélkül hogy bárki is jönne bármelyik irányból (még rendőr sem nagyon , pedig mindenhol ki van téve, hogy "GAI", meg ellenőrzés, ezek régen valami fix posztok lehetettek, de már egyiknél sem láttunk senkit):

Szürkületre értünk Minszkbe, illetve először az azt körülvevő körgyűrűre, amiről már az egyik helyszíni posztban is áradoztam. A közlekedés logikusan a fővárosban a leghajtósabb, de az útikönyvek elrettentő "mindenen keresztülgázolnak" sirámai max. angol szemmel helytállóak, egy Budapesthez szokott sofőr hamar otthonérzi magát :) A városba betalálással volt csak kis gondunk, bár igazából elsőre meglett a szálloda, de elég sokat kivett belőlem, hogy a 4-5 sávos utakon keresztbekanyarodó forgalom, 3 sávos óriáskörforgalmakban való lavírozás közben(!) még a navigációt is én bonyolítottam, ráadásul két térképből egyszerre. De sebaj, a szállodánál elénk táruló látvány mindenért kárpótolt. Sok mindent reméltem Minszkkel kapcsolatban, mondták is hogy ki van világítva meg minden, de a valóság messze meghaladta minden várakozásomat. Nem csak a hagyományos belvárosi megvilágításokra kell gondolni, hanem majdnem minden köz, és lakóépület is fel van valamilyen módon díszítve, és nem csak a belső kerületekben. Ráadásul némi kreativitásnak is teret engedtek, variálják a színeket, van aminek a teteje van megvilágítva, van aminek az oldala, stb. Az óváros is ilyen, ráadásul ott a színek is elég gyorsan váltakoznak. Mindennek az abszolút csúcsát a Nemzeti Könyvtár jelenti, de arról majd a pénteki napról szóló beszámolónál írok, mert akkor mentünk el alaposabban is szemügyre venni. Itt ez a videó mutatóba, remélem valamit visszaad a látványból (az elején jobb oldalt egy banképület, közvetlenül a baloldalán a szállodánk, 4-20mp-ig lakó és irodaházak, 23mp kép közepén jégpálya, állandóan dugig volt emberekkel, ettől balra a belváros, 36mp-nél középen a piros csík egy híd a Könnyek szigetére, mögötte pedig a kivilágított óváros).

Bár a szálloda ablakából is el lehetett volna nézelődni (pedig csak a 7.-en voltunk a 21 emeletből), de inkább esti sétára indultunk a belvárosban. A benyomások a bresztihez hasonlóak voltak, amennyiben a tisztaságra és rendre gondolunk, ám a méretek, a rengeteg ember és a hangulat már egy másik dimenzió. Nem is ragozom a dolgokat, tényleg álmélkodva bóklásztunk.
Mindössze egy konkrét célunk akadt az este hátralévő részére: jegyet venni a másnapi operaelőadásra. Szerencsére a neten mindent ki tudtam nézni előre, volt három jegyértékesítő hely, elég késői nyitvatartással. Először az Köztársasági Palotánál (a MüPa helyi megfelelője) próbálkoztunk, de itt valami előadás volt épp (pénteken pedig Demis Roussos koncert volt egyébként...), a pénztárt sem nagyon találtuk, ezért átmentünk a másik helyre, ahol az előadást is tartották másnap. Ez közvetlenül az Elnöki Palota mellett lévő Tisztek Háza. Fényképet nem csináltam róla, de úgy tudom érzékeltetni, hogy az amúgy tisztességem méretű színházterem a negyedét sem foglalta el az egésznek. Itt sem volt kitáblázva a pénztár (van az épületben amúgy egy pizzázó és egy kávézó is), de a portások nagyon kedvesen elvezettek oda. Itt egy nénike szolgált, mondtam neki hogy mit szeretnék. Először úgytűnt adja is a jegyeket, de aztán elkezdett magyarázni valamit, és innen kb egy 10 perces jelenet következett, ahogy próbáltuk egymást megérteni. Először azthittem hogy aztmondja hogy elmarad, de nem volt egyértelmű. A szerencse itt a segítségünkre sietett, pont a pénztár mellett olvasgatott egy angolul is tudó fiatal lány, aki kisegített - mint kiderült a műsorváltozást magyarázta a néni (valami orosz darab helyett tették be a Figaro házasságát, illetve hogy nem a nagy operaépületben, hanem itt lesz az előadás, más kérdés hogy én ezt már mint tudtam a netről előre. Így már boldogan adta oda a darabonként 8000 rubeles jegyeket, és már nyugodtan várhattuk a másnapi előadást! 

A 4. nap teljes galériája: 

2 komment

Címkék: hasznos élmények


A bejegyzés trackback címe:

https://viaminsk.blog.hu/api/trackback/id/tr53831198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

D. Gromov 2008.12.21. 10:34:57

A tankolásról: Ukrajnában is így megy, de ha intesz a kasszának, hogy tele szeretnéd, megnyitják, aztán fizethetsz utána. Gondolom, mivel nincs kutas, aki a tolvaj kerekei elé vesse magát, így is akadályozzák a lopást.

Panzer 2008.12.21. 13:16:40

Ha van idotok, akkor Minsztol nem messze van Mir vara - egyedulallo epiteszeti emlek a lengyel-litvan nagyfejedelemseg korabol, es gyonyoruen meg is van csinalva.

en.wikipedia.org/wiki/Mir_Castle_Complex
süti beállítások módosítása